Hey ho, let's go!
2010.04.21. 20:25
Ennek is eljött az ideje, blogolásra adtam a fejem. Egy ideje terveztem már, ezúton is köszönöm az inspirációt a sok hasonló gondolkodású embernek! :) Róluk majd még megemlékezem pár szóban egy későbbi postban...
smartraining, kicsit térjünk ki a név választásra. Biztos sokan beszélitek, értitek az angolt, de gondolok azokra is, akik kevésbé járatosak benne, illetve úgy érzem, hogy megosztom veletek, hogy miért így neveztem el a blogomat. Az MTA SZTAKI online szótár elég sok jelentést dob ki a smart szóra, lássuk miket is pontosan (a teljesség igény nélkül).
smart: okos, körmönfont, ügyes, ötletes, intelligens
to smart: megbűnhődik, szenved
Túllépve a kis szójátékon, jól szemlélteti azt a filozófiát, amit követni kívánok, illetve része az is, hogy dokumentálom. Intelligens módja lesz ez a "szenvedésnek" :) A szenvedést a szó legpozitívabb értelmében használom most, ha valamiben eredményt akar elérni az ember, akkor nagyon valószínű, hogy át kell lépje a komfortzónája határait, feladni régi szokásokat, tanulni, "áldozatokat" hozni, stb. Nincs ez másképp velem sem.
Mindig is megvolt bennem a sport szeretete és az igény arra, hogy jobban megismerjem önmagam és határaimat. Egy mondatot önmagunk megismeréséről, később lesz belőle post is, akár több is. Szóval, kicsit álságosnak tartom azt, hogy mennyi mindent meg (kell) tanul(n)unk, miközben a többségnek minimálisnak mondható tudása van önmagáról, a szervezete működéséről, igényeiről, nem csak testi, de lelki és szellemi viszonylatban is. De folytatom tovább a megkezdett gondolatot. Kisebb-nagyobb, kényszerű és önként vállalt szünetekkel, de ez a téma mind elméletben, mind gyakorlatban az életem részét jelentette. Régebben többnyire labdás sportokban jeleskedtem, aztán később ezt felváltotta az edzőtermek világa, "természetesen" engem is magával ragadott a testépítés világa. Hálistennek edzésmúltam ezen szakasza sem túl hosszúra, sem túl intenzívre nem sikeredett! :) Valami holisztikusabbat, teljesebbet, egészségesebbet kerestem. Így akadtam rá anno a CrossFit-re, ami bevezetett engem a funkcionálisnak nevezett edzésmódok világába. Kicsit ez az elnevezés ugyan sántít, amit Lakatos Péter SRKC már megemlített, többek között ebben a bejegyzésében is: http://rkchungary.wordpress.com/2010/01/04/funkcionalis-edzes-2/
Mert hogy minden lehet funkcionális, az is, ha az ember a tévé előtt való nassolást gyakorolja nap mint nap, akkor ő abban lesz profi, függetlenül attól, hogy esetleg a végeredménye a dolognak erősen megkérdőjelezhető. De ha kicsit finomítunk a dolgokon és megnézzük, hogy például a CrossFit kitalálói miként vélekednek erről, már kicsit árnyaltabb képet kaphatunk, íme: http://www.tesztoszteron.hu/emagazin_01_73_plo_413_mi_a_fitness_valojaban.php
Nem sok mindent kívánok hozzátenni, főleg nem túlmagyarázni, mivel egy laikus számára is érthető, szerintem. Egyszerűen csak ismerd meg/fel azt, hogy alapvetően a tested miként működik helyesen és törekedj arra, hogy ezen keretek közt fejleszd a különféle kapacitásaidat. Könnyűnek tűnik igaz? Pedig nem az. Legalábbis nem megfelelő tudás birtokában semmiképp sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek